<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Vicky</provider_name><provider_url>https://vicky.cafeblog.hu</provider_url><author_name>vicky0725</author_name><author_url>https://vicky.cafeblog.hu/author/vicky0725/</author_url><title>Vissza a hétköznapokba.</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;Nagyon keservesre sikerült a reggeli felkelés nem nagyon akartam, még mindíg fáradtságot éreztem munkakedvet semmit, bár jó kedvűen ébredtem fel. Derűsebbnek láttam a napot egy darabig, aztán persze mint ahogy szokás kicsi gyomorideg, feszültsége és persze mondhatnám még tovább ezeket a tüneteket a végtelenségig, de persze nem teszem, mert értelme igen csekély lenne. A totális bepörgés után most kicsit nyugalom van, persze csak ideig, de nem is óráig. Legalább egy picit el tudtam töprengni a dolgokon, hogy mi vagy hogy lesz.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Okosabb nem lettem, csak a lépéseimet gondoltam mégegyszer végig, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem döntöttem rosszul :)&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;A kis motoros párocska akiket már említettem egyszer megint megjelentek, komolyan mondom elszörnyedtem. A leányzó tényleg úgy fest mint egy 12-13 éves lány, kegyetlen de az ő dolguk egészségükre nekem a motor kéne csak :D&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>