…..

2011 május 4. | Szerző: vicky0725 |

Tegnap elég hamar elnyomott az álom. Kicsit fárasztó napom volt.

Reggel hamar beértem a munkahelyre gondoltam elmegyek a pékhez még otthonra vásároltam zsemlét. Elég ijesztő dologra lettem figyelmes. Bárki jött velem szemben az utcán mindenkinek unott életunt arckifejezése volt. Elég hülyén éreztem magam hogy mosolyogtam.

Ez lenne manapság a természetes?? Ijesztő számomra. Mi a fene történik velünk? Rohanunk csak egymásra sincs időnk. Lehet, hogy örök lázadó vagyok és maradok is, de én ezzel nem tudok azonosulni, de nem is akarok. Lehet le vagyok maradva de ezek annyira természetellenesek a számomra. Van olyan persze mikor én is rohanok, de azért este a családé. Legalább egy telefonhívás anyuéknak, ha nem is látogatom meg őket.

Kb olyan ez is mint ahogy kezdek arra rájönni, hogy az emberek egyre inkább nem tartanak állatokat. Vagy ha épp van nekik akkor kidobják őket. Jobb esetben beadják valahova.

Lehet a mai napom meghatározó szava az hogy antiszociális vagyok .

De vállalom is, ha így lenne, bár az a valószínűbb, hogy maradtak még emberi érzéseim, és azt hiszem az állatokat többre tartom az emberek többségénél! Ők legalább nem hazudoznak, önzetlenek a gazdájukkal szemben.

Az a baj, hogy mi emberek azt hisszük, hogy mi nem tanulhatunk senkitől semmit, pedig aztán bőven lenne mit tanulnunk. Mi vagyunk az egyetlen olyan faj aki a saját környezetét pusztítja elég elszomorító.